Nem sok hálásabb feladat van a világon, amikor a kedd estihez hasonló Barça-siker után kell tollat ragadni, és árasztani el a dicsérő jelzőket a játékosok felé, a szakmai stáb felé, és úgy egyáltalán, az egész együttes felé.

Ezt a részt is lefutjuk majd következő anyagunkban, de ennél azért komplexebb képet szeretnénk festeni a Pep-Team jelenlegi helyzetéről, nem kihagyván azt a "ziccert", hogy a saját gondolatvilágomat tárjam fel erről a korszakos együttesről.

Töménytelen ömlengésnek, és a parádés győzelemből kiindulván messzemenő következtetések levonásának azonban semmi értelme, ebben nem látok rációt, így - annak ellenére, hogy nyilván nem kell túl okosnak lennem, ha azt állítom, nagy az esély, hogy az idei Barça is versenyképes lesz - , ezt ki is hagynám.

Ahogyan tehát a Hercules elleni vereség után sem rögtön azt gondoltam, hogy itt a világvége, és a Camp Nouban mostantól a csodás esték helyett banális állapotok uralkodnak majd, úgy a Panathinaikosz lemosása - ez az volt, a szó szoros értelmében - után sem gondolom azt, hogy nem lenne javítani való az együttes játékában. Van, s jóllehet a váz, a munka nagyobbik része már stabil lábakon áll, az apróbb simításokat még el kell végezni. Óriási közhely, de mint minden ilyen mögé, oda lehet állni: a részleteken múlik  a legtöbb.

Az első húsz percben már 4-0-ra vezethetett volna a Barcelona, ehelyett a 21. minutumban Villáék közepet kezdhettek Govou gólja után. Jelentős hiba - nem ez a jó szó erre, nevezzük is inkább "félresikerült kezdésnek" - tehát, hogy az ellenfél elbizonytalanítása helyett felbátorította a görög csapatot a Barça, és emellett még egy védelmi  kihagyás miatt vezetett is a Pana. Más kérdés persze, hogy kevés olyan együttes van a világon, amelyik ilyen domináns szerep után ilyen gyorsan tud reagálni egy bekapott gólra. Xavi labdája... na igen, ez a foci, Messi pedig elegáns volt, és megoldotta a történet könnyebbik részét.

Ami azután következett, az pedig maga a nagybetűs futball. Pontos labdajáratások, sok mozgás, előre begyakorolt elemek, illetve ezen felül improvizáció. Villának fontos lehetett a gólszerzés, Messi második találata élményszámba ment, bevallom őszintén, a számítógépes játékszoftverekben  szoktam ilyen gólt látni, s ekkor mindig azt mondom, hogy ilyen nincs. Hát van.

A második félidőben aztán egy kissé visszakapcsolt a Barcelona, hogy aztán a kihagyott tizenegyes ismét felpörgesse, és Bojan fantasztikus passza, valamint Messi két kapufás lövése után Pedro gólt szerezzen. Alves találata pedig már a hab volt a tortán, maga a gólöröm pedig igen karakteresre sikeredett.  

Nem az a csodálatos, hogy így játszott ez a csapat, mert tudni lehet, hogy ezek a labdarúgók képesek erre, sokkal inkább az az emberfeletti, hogy mindezt egy korszak harmadik esztendejében, a világ meghódítása, s megannyi történelmi tett után. Profi mentalitás, egészséges világszemlélet, valamint Guardiola személyében a Barcelona kispadjára született tréner szükségeltetik ehhez.

Élvezni kell tehát minden egyes mérkőzését ennek a csapatnak, mert még a keddi produkció ellenére sem lehet garantálni, hogy idén ismét tarol a Barça. Nem, ez a játék egy álom, amit a fenti tényezők engedtetnek megélni a katalán szimpatizánsokkal. 

Pep mindig leszögezi, hogy meccsről meccsre kell haladniuk. Úgy gondolom, ez a Barcelona szurkolóira is igaz.